A negyedik CD-n meghökkentő igazságokat közöl velünk Pap Gábor, miszerint Koppány nem volt pogány, Gyula sem, hanem judeo keresztények voltak, mint Szent István maga, rengeteg keresztény templom épült abban az időben.
Mi nem voltunk pogányok, hanem szkíta népi nemzeti vallással rendelkeztünk és az ószövetségen alapuló zsidó keresztény vallásra térítettek át minket.
Ha Szent István nem tért volna át a római keresztény vallásra, már akkor bekövetkezett volna Trianon.
Bakay Kornél így ír erről:
"Ha tehát Magyarország (Hungaria) fenn akar maradni, bele kell simulnia a nyugati világba. A római kereszténységet pedig azért választotta, mert a keleti, bizánci egyházban a császár egyben a legfőbb főpap is volt (cezaropapizmus), ha tehát az ortodox egyházat választotta volna, fel kellett volna adnia Magyarország függetlenségét, amely pedig a legfontosabb ismérvünk volt 700 esztendőn keresztül.
Ezért durva csúsztatás, amikor a magyar keresztény királyság létrejöttét a mérvadó történet-átírók besorolni igyekeznek a cseh, a horvát, a lengyel, a dán fejedelemségek közé, amelyek egyike sem volt szuverén, független állam. Mind világi, mind egyházi téren német hűbéres formációk voltak. A lengyel királyi korona csak 1025 után vált valósággá, a cseh akkor sem, a dánok a brémai érsek uralma alá tartoztak, a prágai érsekség pedig csak a XIV, században jött létre. Nálunk már 963-ban, Taksony nagyfejedelem korában volt püspökség s István alatt érsekség is.
A X. század végén tehát az István - Koppány feszültség okai sem azok voltak, mint amit tanítanaknekünk mindmáig, hogy ti. Koppány herceg vad pogány volt, hogy ő meg akarta ölni Vajk-István fejedelmet és feleségül akarta venni Géza özvegyét Saroltát, vérfertőző módon, hanem az, hogy Koppány elutasította a nyugati behódolást, az önfeladás árán való idomulást, amelyet csak hatalmas véráldozat és kegyetlenség árán, idegenek segítségével lehetett valóra váltani. Ő az ősi keleti hagyományok megőrzése mellett szállt sikra. Elbukott, el kellett buknia? Ez a dilemma tehát ezer éves nálunk.
Ezt volt a kérdés Széchenyi István korában is, ez éleződött ki Ady Endre idejében, s ez most is a legfőbb kérdéseink egyike.
Felvállaljuk-e ősi örökségünket és európai hivatásunkat, vagyis azt, hogy mi, magyarok híd és kapu voltunk és vagyunk Kelet és Nyugat között. De Nyugat nem szeret bennünket, mi pedig mégis Szent István óta - Kelet ellen fordultunk. Ha nem maradunk meg ázsiainak - eltűnünk, ha nem leszünk európaiak - elmaradott barbárok maradunk a Nyugat szemében.
A Magyar Fa Ázsiában gyökerezik, de Európában lélegzik és egyetemes értékű gyümölcsöt hoz. De csak akkor, ha virágzik. Most téli álmát alussza s kérdés: lesz-e még tavasz? "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése