Nagy Szent Teréz, profán utalásokban Avilai Teréz (1515 – 1582)
az Egyház egyik legnagyobb női szentje, a világirodalom legnagyszerűbb nőíróinak egyike
A hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét (transverberatio). Ezt a jelenetet örökíti meg Bernini híres szobra a római S. Maria Vittoria-templomban.
Tizennyolc éves korában nagy megdöbbenéssel és ellenérzéssel fogadta környezete a hírt, hogy belép a karmeliták rendjébe. Talán éppen ezért, olyan intenzíven kezdte el a szerzetesi életet, hogy a megerőltetéstől egy év után fizikailag és idegileg is összeomlott teste négynapos görcsbe merevedett. Csak a véletlenen múlott, hogy elevenen el nem temették.
Belső élete gyorsan és meredeken emelkedett felfelé a misztikus magasságokba. Mindig józan kritikával élt az imádságait kísérő rendkívüli jelenségekkel szemben. Emiatt nővértársai nem kedvelték. Hűséges akart lenni a rendi regulához, mert megtapasztalta, hogy mennyire eltávolodtak az eredeti karmelita szellemtől.
1562-ben megnyitotta saját kolostorát, és elszánva magát, hogy a karmelita életet a maga eredeti szigorával fogja élni, lehúzta saruját, ezzel életre hívta a rend sarutlan ágát. Bár sokan szembeszegültek vele, egyik kolostor alapítását követte a másik.
1572-ben a rend sarus ága elkeseredett támadást indított ellene. Haláláig tizenhét női és tizenöt férfikolostort alapított.
Október 4-ről 5-re virradó éjszaka halt meg, épp akkor, amikor bevezették a Gergely-féle naptárreformot, ezért az új időszámítás szerint halálának napja október 15-e.
1622-ben szentté avatták.
VI. Pál pápa 1970. szeptember 27-én az egyháztanítók közé emelte.
Szent Terézt nem gátolta szándékában, hogy a többség nem értett vele egyet.
Vallotta: "Jézus és én: mi vagyunk a többség!"
Felismerte: az addigi gyakorlat pusztán attól, mert a többség követi, még nem helyes. A felismerést tettek követték, s bátran szembe úszott az árral.
Talán ebben rejlik üzenete a mai kor emberének. Hiszen világunkat a "csorda szellem" jellemzi, azaz ahogy a többség él és vélekedik, az a követendő, azt fogadja el helyesnek. Hiszen nem az elvek, hanem a divat, a reklámok, a fogyasztás határozzák meg a "trendet".
Tizennyolc éves korában nagy megdöbbenéssel és ellenérzéssel fogadta környezete a hírt, hogy belép a karmeliták rendjébe. Talán éppen ezért, olyan intenzíven kezdte el a szerzetesi életet, hogy a megerőltetéstől egy év után fizikailag és idegileg is összeomlott teste négynapos görcsbe merevedett. Csak a véletlenen múlott, hogy elevenen el nem temették.
Belső élete gyorsan és meredeken emelkedett felfelé a misztikus magasságokba. Mindig józan kritikával élt az imádságait kísérő rendkívüli jelenségekkel szemben. Emiatt nővértársai nem kedvelték. Hűséges akart lenni a rendi regulához, mert megtapasztalta, hogy mennyire eltávolodtak az eredeti karmelita szellemtől.
1562-ben megnyitotta saját kolostorát, és elszánva magát, hogy a karmelita életet a maga eredeti szigorával fogja élni, lehúzta saruját, ezzel életre hívta a rend sarutlan ágát. Bár sokan szembeszegültek vele, egyik kolostor alapítását követte a másik.
1572-ben a rend sarus ága elkeseredett támadást indított ellene. Haláláig tizenhét női és tizenöt férfikolostort alapított.
Október 4-ről 5-re virradó éjszaka halt meg, épp akkor, amikor bevezették a Gergely-féle naptárreformot, ezért az új időszámítás szerint halálának napja október 15-e.
1622-ben szentté avatták.
VI. Pál pápa 1970. szeptember 27-én az egyháztanítók közé emelte.
Szent Terézt nem gátolta szándékában, hogy a többség nem értett vele egyet.
Vallotta: "Jézus és én: mi vagyunk a többség!"
Felismerte: az addigi gyakorlat pusztán attól, mert a többség követi, még nem helyes. A felismerést tettek követték, s bátran szembe úszott az árral.
Talán ebben rejlik üzenete a mai kor emberének. Hiszen világunkat a "csorda szellem" jellemzi, azaz ahogy a többség él és vélekedik, az a követendő, azt fogadja el helyesnek. Hiszen nem az elvek, hanem a divat, a reklámok, a fogyasztás határozzák meg a "trendet".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése