A délvidék magyarság napokban emlékezik a bosszúhadjárat áldozataira

A mai napig sem lehet tudni, hogy hány magyar áldozata volt az 1944-es Titói megtorlásnak, melyet az 1942-es Újvidéki mészárlásra válaszul 1944 őszén Bácskában követtek le a szerb partizánok.
A több mint hatvan évvel ezelőtt történtekről a kilencvenes évekig nem lehetett beszélni. A délvidék magyarság ezekben a napokban emlékezik a bosszúhadjárat áldozataira.

A trianoni döntéssel a régi Magyarország déli területeinek jelentős részét csaknem félmillió magyar lakossal az 1918-ban létrejött Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatolták. 1941. április 10-én Horvátország kikiáltotta függetlenségét, a magyar hadsereg másnap megindult és elfoglalta a szerbek által 1918-ban birtokba vett Bácskát, illetve a Baranyai-háromszöget, a Muraközt és a Mura-vidéket. A visszafoglalt területeken rövidesen partizánakciók kezdődtek, melyeket a magyar katonák és csendőrök a polgári lakosságon toroltak meg, 2500 szerbet és 800 zsidót öltek meg.
A túlkapások, gyilkosságok napvilágra kerültek, a bűnösöket felelősségre vonták, Teleki Pál miniszterelnök pedig a hideg napok miatt öngyilkosságot követett el.

Az 1942-es újvidéki mészárlásra válaszul 1944 őszén Bácskában a szerb partizánok több tízezer ártatlan embert végeztetett ki. voltak falvak, ahol a falu magyar férfialakosságát majdnem teljesen kiirtották. Az életben maradtakat haláltáborba vitték.
A Titói partizán osztagok házról-házra járva szedték össze az embereket, megkínozták, majd nyilvánosan kivégezték őket, hozzátartozóikat pedig száműzték.

A megtorlás 1990-ig tabutéma volt Jugoszláviában. A több mint hatvan évvel ezelőtt történteket csak néhány éve kezdték feltárni, a 2001-ben létrejött Képviselői Tényfeltáró Bizottság több mint 97000 kivégzettről tud.
Közülük 6000-re tehető a magyar áldozatok száma.

Keresztes Krizosztom vértanúsága

A 100 évvel ezelőtt született ferences szerzetes a délvidéki megtorlások idején nem hagyta el a híveket, életét adta értük.
Keresztes Imre Krizosztom 1909 január 10-én született Pécsett.

1941-ben katonalelkészként az orosz frontra küldték, ahonnan csapatát sikerült épségben hazamenekítenie. 1943 júliusában az újonnan alapított újvidéki kolostor elöljárója lett, az odatelepített székely, valamint a horvát és a német lakosság lelkipásztora.

1944. október 23-án szerb partizáncsapatok szállták meg a várost. Keresztes Krizosztom azt mondta, amíg a templomot hívek látogatják, a ferenceseknek is maradniuk kell, ezért a fokozódó veszély ellenére sem hagyta el Újvidéket.
Amikor a partizáncsapatok letartóztatták a férfiakat, Krizosztom atyát betegsége miatt szabadon akarták bocsátani, de ő ezt a lehetőséget csak rendtársaival együtt fogadta volna el, ezt azonban már nem engedték meg neki.

1944. október 27-én éjszaka több férfivel együtt a 35 éves ferencest is „kiemelték” a tömegből. A kiválasztott foglyokat 1944. október 28-án este 8-9 óra körül hármasával összekötözték, majd zeneszó mellett futásra kényszerítették, miközben a katonák ütlegelték őket. A barakkokban maradt társaik halálra kínzásuk szemtanúi voltak. Sírhelyük ismeretlen.

Társai, Kovács Kristóf és Kamarás Mihály atyák tovább meneteltek a rabokkal, hosszú éjszakákon át gyóntattak, vigasztalták őket. Kovács Kristófot is ütötték-verték, majd lelőtték. Kamarás Mihály túlélte az elhurcolást, ma a budapesti Margit körúti ferences közösség tagja.

forrás: Magyar Kurír