A Sziklakórház a budai Vár alatti barlangrendszer járataiban található.
Annyira titkosan kezelték, hogy az arra járó várbeli lakosok sem tudták, hová vezet a Vár falába épített vasajtó.
A Várhegy alatti nagyjából tíz kilométer hosszúságú barlangjáratokat a II. világháború előestéjén, a ’30-as években kezdték megerősíteni és összenyitni. Az elképzelés az volt, hogy óvóhelyként szolgálhasson az esetleges bombázások alatt.
Eredetileg a személyzeten kívül mintegy kétszáz fő befogadására volt alkalmas, ám az ostrom alatt előfordult, hogy hatszáz sebesültet is ápoltak itt.
Annyira titkosan kezelték, hogy az arra járó várbeli lakosok sem tudták, hová vezet a Vár falába épített vasajtó.
A Várhegy alatti nagyjából tíz kilométer hosszúságú barlangjáratokat a II. világháború előestéjén, a ’30-as években kezdték megerősíteni és összenyitni. Az elképzelés az volt, hogy óvóhelyként szolgálhasson az esetleges bombázások alatt.Eredetileg a személyzeten kívül mintegy kétszáz fő befogadására volt alkalmas, ám az ostrom alatt előfordult, hogy hatszáz sebesültet is ápoltak itt.
1943 végére a 200 főt befogadó kórház üzemképes volt. A többszintű, változó belmagasságú építmény kb. 15-30 méter mélységben helyezkedik el. Teljes hossza körülbelül két kilométer.
A kórház 1944 februárjában nyílt meg három nagy és egy kisebb kórteremmel, valamint egy korszerű műtővel. Orvostechnikailag nagyon modernnek számított, civileket és katonákat egyaránt elláttak termeiben.
A kórház saját áramfejlesztővel is rendelkezett, így akkor is tudták a betegeket ápolni, amikor a többi kórházban ez már nem volt lehetséges.
A sziklakórházat 1945 júniusában zárták be. A világháború alatt a létesítmény eleinte óvóhelyként, majd kórházként is üzemelt.
A háború végén (1945 februárjában) kb. 600-650 beteget ápoltak itt, mert ez volt az egyetlen kórház, ami védve volt a bombázások ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése