Pörzse Sándor: Gondolatok a jobb(?)oldali sajtóról

Emlékeznek, 2006. október 23-a előtt milyen egyszerű volt minden? Voltunk mi, „jobbosok” és voltak ők, a „balosok”. Meg persze az ún. liberálisok, de utánuk mindenki minimum szájat öblögetett, már ha szóba kerültek. Morvai Krisztina később ezt az embertípust „magukfajtának” nevezte el. A jobbosok mind a jó oldalon álltak, a többiek mind a rosszon. Egyszerű, naiv, délibábos idők voltak…

Aztán 23-a után többen nem értettünk egy-két dolgot: miért csak Révész Máriusz állt oda? A többiek hol voltak? A Vezér miért az ellenkező irányba ment? Aki hajlandó volt a testi épségét is kockáztatni, miért lett később provokátor? A balos sajtó fröcsögött, Gyurcsány, Gergényi elemükben voltak, a Fidesz meg szokás szerint hagyta magát kigúnyolni. A Hír TV látszólag nem hagyta magát, az Echo-ban akkor még Fiala, Kocsi Ilona fújta a szelet, a Demokrata – mióta felhagyott a radikális hangnemmel – meredeken zuhanni kezdett. Pedig a magunkfajtáknak más nem nagyon volt.

Bezzeg manapság: valóságos jobboldali sajtódömping van. Nézzük csak: Hír TV, Echo TV, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Heti Válasz, Demokrata, Magyar Fórum, Lánchíd Rádió – hogy csak a legnagyobbakat említsem. Rengeteg hangszer, a zenekar mégis fájóan hamis. Ha a fentebb soroltakat összehasonlítjuk pl. a Kurucinfóval vagy a Barikáddal, olybá tűnik, mintha különböző országokról írnának, beszélnének. És nem a hangnemről, a tehetségről van szó, hanem az ország jobboldali része által megélt valóságról.

Menjünk sorban! Nézzük, kik fújják a sokak számára fals hangokat. Az első sokkot egyértelműen Csintalan feltűnése okozta a Hír TV-ben. A mi oldalunk nehezen hisz a damaszkuszi utakban (talán egyedül Bayer Zsolt kivétel, neki a tehetsége miatt elnézik a népszabis vargabetűt), az árulókat meg nem szeretik sehol. Vagy van, ahol mégis? Mi a hozadéka az Ő leigazolásának? Komolyan gondolta bárki, hogy miatta tömegesen szavaznak át a kádárnyugdíjasok? Vagy roppant kellemes televíziós jelenség, netán a tehetsége okán van ott? Nem. Egész egyszerűen a fideszes tulaj barátja. A volt szoci alelnök. Puff neki, illúziók! Nincsenek is nyilvános nézettségi adatok már régóta.

Apropó, damaszkuszi út! Majdnem két év liberális tombolás után az Echo Tv egyszer csak jobbos lett. Mert a tulaj rájött, hogy az igazság odaát van. Jöttek a radikális igazolások, folyamatosan emelkedett a nézettség. Aztán egyszer csak nem lehetett beszélni Gárdáról, Vonáról, Jobbikról. Csak a balos simli a simli, ha kiderült, hogy „mi” is lopunk, arról hallgatni kellett. Kezdett nem számítani a néző. Néhány hónapja a hatalom által meghurcoltak emberi jogaiért egyedül kiálló Morvai Krisztinát küldték haza az előtérből rendkívül megalázóan. Ma már a Draskovics által bebörtönzött, majd kiengedett kislány sem mehet adásba. Tényleg ezt várják el a jobbos nézők tömegei? Tényleg hisznek a volt Mazsihiszes Vámosnak? Aki Széles kedvenceként állítólagos terhelő adatokat akart vinni Orbánról és Szélesről a Jobbiknak, mandátumért cserébe (persze onnan kirúgták). Aki Tasnádit készítette fel a Bencsik-Lovas-Tasnádi vitára. Akinek szinte nincs spontán telefonálója, csak az előre leadott baráti körével beszélget hétről hétre (tudom, ott dolgoztam). Tényleg ilyen hülye a néző? Puff neki, illúziók! A héten egy lakossági fórum kb. háromszáz nézőjéből húszan mondták le a Magyar Hírlapot. Pedig szinte mind ott voltak a „hírlapos tüntetésen” tavaly, a farkasordító hidegben.

A Demokratában már régen nincsenek ott a legjobbak. Nincs Lovas, Sinkovits, Sándor Csilla, Seszták, Ungváry, Szalai… és sorolhatnám. (Mi persze nem soroltuk volna a legjobbak közé Sándor Csillát vagy Sesztákot. - a szerk.) Különböző okokból nincsenek, de miért pont a szókimondóak tűntek el? Már csak hazugságok vannak Morvairól, meg vezércikk arról, hogy már csak kettőt kell aludni, és mi jövünk. Csurka már nem számít, a tehetséges újságírók hadát felvonultató, és egy remek ember által irányított Heti Válasz már-már népszavai színvonalú hecclappá silányult a Nagy Megfelelésben.

Nagyjából itt tartunk. Szerintem. Ezt akartuk, amikor jobboldali sajtóról ábrándoztunk? Mi most megpróbáljuk még egyszer. Kérem Önöket, azonnal szóljanak az első fals hangnál. Van mérce. Úgy hívják: keresztény erkölcs.
Adjon az Isten szebb jövőt!

Pörzse Sándor
főszerkesztő
(Megjelent a Barikád hetilap első számában)

2 megjegyzés:

Nyárády Károly írta...

Isten hozott Babóca!
Már el voltam keseredve kimaradásod miatt.
A cikk kapcsán csak annyit, hogy ami most történik, azt ezer-százalékos pontossággal meg lehetett jósolni előre. Sajnálattal állapítom meg, hogy nem is vártam mást! Egyszerűen nem tudtam már elhinni, hogy lesz egy "olyan" változás!

Babóca írta...

Mindenféle költözéssel kapcsolatos tennivalóim voltak, de mostmár többnyire vagyok.
Magam is mérhetetlenül szomorú vagyok és már reményem sincs :(((