20 éve szűnt meg az MSZMP


Az MSZMP-n belüli változások kimenetele korántsem volt eldöntött, az 1988 májusa és 1989 októbere közötti időszakot a különböző irányzatok vetélkedése határozta meg. A "konzervatív rendpárti" és az "új rendpárti" elképzelések mellett mindinkább teret hódítottak a radikális reformerek, de jelentős tábort alkottak "a túlélő és igazodó opportunisták", valamint "a politikai arculat nélküli szürkék" is. Az energikus új főtitkár "grósznosztynak" elkeresztelt, a fontolva haladás, a mérsékelt reformok jegyében vitt politikája magában hordozta a visszarendeződés veszélyét. Erre utalt maga Grósz is a Sportcsarnokban elmondott, 1988 november végi beszédében, amelyben a fehérterror rémével riogatta hallgatóságát.



Az MSZMP hatalmi helyzetének megingásához az is kellett, hogy kétségessé tegyék uralmának alapelveit. Ez 1989. január 28-án történt meg, amikor a Kossuth Rádió 168 Óra című műsorában Pozsgay bejelentette: az MSZMP KB által a történelmi múlt elemzésére felállított bizottság "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek". Az állítás az 1956 utáni egész rendszer, s benne az MSZMP legitimációját kérdőjelezte meg, amely az 1956-os események ellenforradalmi voltán alapult. Az MSZMP KB 1989. február 10-11-i ülésén tudomásul vette az 1956 átértékeléséről szóló állásfoglalást, és határozatot fogadott el, mely szerint a többpártrendszerű demokráciára való békés átmenet van napirenden.

Miközben az 1989. március 15-i megemlékezések, a nemzeti kerekasztal-tárgyalások megkezdése, Nagy Imre és mártírtársainak júniusi újratemetése a politikai ellenfelek erősödését mutatták, 1989 tavaszától az MSZMP reformkörei is mind erősebbé váltak. Sokan úgy vélték, hogy a reformkörök április 15-i kecskeméti országos tanácskozása kimondja a reformszárny kiválását, de a jelen lévő Nyers Rezső és Pozsgay Imre is a pártszakadás ellen foglalt állást, miközben a gyökeres politikai átalakulás és a modellváltás fontosságát hangsúlyozták.



A pártvezetésen belüli erőviszonyok fokozatos megváltozásának jeleként az 1989. április 12-i MSZMP KB-ülés kiszavazta a Politikai Bizottságból a keményvonalasok prominensének tekintett Berecz Jánost. A június 23-24-i ülés a párt operatív irányító testületévé egy négytagú elnökséget tett meg, melynek tagjai az akkor pártelnökké választott Nyers Rezső, Grósz Károly főtitkár, Pozsgay Imre államminiszter és a Grószt 1988 novemberében a miniszterelnöki poszton felváltó Németh Miklós lettek. Az addigi Politikai Bizottság 21 tagú Politikai Intéző Bizottságként működött tovább, s a KB Berecz Jánost érdemei elismerése mellett KB-titkári tisztségéből is felmentette. A hazai és a nemzetközi megítélés szerint a személyi változások a magyar reformerek konzervatívokkal szembeni győzelmét, Grósz Károly hatalmi pozíciójának gyengülését jelentették. A tanácskozás döntött arról is, hogy 1989. október elején Budapesten tartsák meg az MSZMP XIV. kongresszusát.



Erre az időpontra a politikai helyzet gyökeresen megváltozott: a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon szeptember 18-án született megállapodások az ún. sarkalatos törvények rögzítésével megalapozták, előkészítették a gazdasági-politikai rendszerváltozást. Az átalakulást az MSZMP sem kerülhette el, a hogyan továbbra azonban még többfajta válasz született. Az MSZMP reformkörök szeptember 2-3-i második országos tanácskozása úgy foglalt állást, hogy radikálisan megújult, a konzervatív elemektől megtisztított és platform-szövetség alapján működő pártra van szükség. Ugyanitt Nyers Rezső pártelnök határozottan leszögezte: az MSZMP-ből kell reformpártot kialakítani.

Nyers a Corriere della Sera című olasz lapnak adott interjújában kifejtette: két szélsőséges álláspont van az MSZMP-ben, amellyel semmiféle egyezkedés nem lehetséges és minimális súlyt képviselnek: ezek a fundamentalisták, akik a régi marxista formulákhoz és dogmákhoz kötődnek, másrészt az ultraradikálisok, akik "forradalmat akarnak az MSZMP-n belül, de elszigetelődtek a reformkörök második országos tanácskozásán". Nyers szerint a párt többsége a reformok üteme és mélysége kérdéseiben oszlik meg, három vagy négy irányzat különíthető el, de ezek egyetértésre juthatnak a kongresszuson a demokratikus szocializmus felfogása és egy megújított, pluralista felfogást képviselő párt szükséges egysége körül.

Az 1989. október 6-án kezdődött pártkongresszuson a pártelnök várakozása igazolódott. A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy a szocializmus, s vele a párt addig járt útján nem lehet továbblépni, váltás, reform, megtisztulás kell a pártban és azon kívül is. Az igazi vita arról folyt, hogy teljességgel új pártra van-e szükség, s ha igen, az milyen legyen. A második napon, október 7-én a többségükben reformelkötelezett küldöttek 1202 igen szavazattal, 159 nem és 38 tartózkodás mellett úgy döntöttek, hogy az MSZMP-ből létrehozzák a Magyar Szocialista Pártot. Ezzel az MSZMP-t annak átalakításával, s nem megszüntetésével haladták meg, jelezve a folyamatosságot, illetve azt az elvárást, hogy az átalakulást ellenzők hagyják el a szervezetet. Grósz Károly október 8-i sajtótájékoztatóján már be is jelentette: nem kíván az MSZP tagja lenni.

Az október 9-ig tartó tanácskozás immár MSZP-kongresszusként folytatódott. A résztvevők elfogadták a párt alapszabályzatát és a programnyilatkozatot. Ez utóbbi célul tűzte ki a demokratikus szocializmus politikai intézményrendszerének megteremtését, míg magáról a pártról úgy szólt, hogy az MSZP a többi párttal alkotmányosan versengő, platformok szövetségeként működő, modern szocialista politikai mozgalomként kíván tevékenykedni. Olyan baloldali szocialista párt akar lenni, amely a szocialista és kommunista alapértékek szintézisére törekszik, a nép pártja, mivel a társadalom túlnyomó többsége, de mindenekelőtt a munkájukból élő fizikai és szellemi dolgozók érdekeit képviseli. A küldöttek megválasztották a 24 tagú elnökség és a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjait, illetve a pártelnököt Nyers Rezső személyében. Az MSZP köztársaságielnök-jelöltje Pozsgay Imre lett.


A magyar kommunista pártok Politikai Bizottságainak taglistája

Az 1989-es év kronológiája:


Mo.-n a lakosság 10%-a a létminimum alatt él, zuhan az átlagéletkor
- január 28 Pozsgay Imre kijelenti a rádióban, hogy 1956 népfelkelés volt
- február 11 az MSZMP kénytelen elfogadni a többpártrendszert
- március 15 -tömegtüntetés az ellenzék mellett
- megalakul az Ellenzéki Kerekasztal (EKA)
- április 2 újjáalakul a KDNP
- május Kádár leváltják pártelnöki tisztségéből
- június az MSZMP élére Grósz helyett egy négytagú elnökség kerül
- június 13 politikai egyeztető tárgyalások kezdődnek az EKA és az MSZMP között
- június 16 Nagy Imre és társainak ünnepélyes újratemetése
- szeptember 10 Mo. megnyitja határait a keletnémet menekülők előtt
- szeptember 18 -az MSZMP és az EKA megállapodása a köztársaság kikiáltásáról
- a pártállami országgyűlés elfogadja a beterjesztett ún. sarkalatos törvényeket
- október 5-7 az utolsó MSZMP kongresszuson a párt feloszlatja önmagát, utódpártja az MSZP
- október 23 Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök kikiáltja a (III.) Magyar Köztársaságot
- november első országos népszavazás ("négy igenes " népszavazás)
- december 14 a párizsi Nemzetközi Kiállítások Irodája Budapestnek és Bécsnek ítéli az 1995-ös világkiállítás rendezési jogát
- dec. 16-17 Temesvárott a tüntetők védelmükbe veszik Tőkés László püspököt.

Nincsenek megjegyzések: