A gyógynövények szakszerű feldolgozása


Szárítás:
A gyógynövényeket szárítás előtt ne mossuk meg, ellenben aprítsuk fel. A gyűjtött anyagot kendőn vagy tiszta papíron terítsük szét, ezután az árnyékban vagy szellős, meleg helyiségben viszonylag gyorsan szárad. Gyökerek, kéregfajták és nedvdús részek szárításához gyakran mesterséges hő szükséges. A hőmérséklet azonban nem haladhatja meg a 35 fokot.

Teakészítés:
Forrázat vagy főzet: A friss gyógynövényt apróra vágjuk és az előírt mennyiségben üvegedénybe vagy más, nem fémből készült edénybe tesszük. A vizet felforraljuk, levesszük a tűzről és az előkészített füvekre öntjük. A friss növényt rövid ideig áztassuk: fél perc elegendő!
A tea egészen világos - halványsárga vagy halványzöld legyen. A szárított gyógyfű valamivel hosszabb /egy-két perces/ áztatást igényel.
A gyökereket a megadott mennyiségű hideg vízben tesszük fel, egészen rövid ideig forraljuk, és három percig állni hagyjuk.
A napi adagot töltsük termoszba, és a nap folyamán kortyonként fogyasszuk az utasítás szerint. Általában egy bögre /negyed liter/ vízhez egy púpozott teáskanálnyi gyógyfüvet vegyünk, hacsak nincs külön utasítás a növényhez.
Hideg áztatás: Némelyik gyógynövényt /pl. mályva, fagyöngy vagy kálmos/ nem szabad túlforrázni, mivel hő hatására elveszíti gyógyító erejét. Ezekből hidegen készítünk teát. A megfelelő mennyiségű gyógynövényt hideg vízben 8-12 óra hosszat /többnyire egy éjszakán át/ áztatjuk, majd iváshoz csak annyira melegítjük föl, hogy rögtön iható legyen.

Tinktúra: /esszencia/
A tinktúra kivonat, amely 38-40 %-os gabona- vagy gyümölcspálinkával készül. Egy palackot vagy más jól zárható edényt lazán teletöltünk az adott növénnyel, és felöntjük gyümölcs vagy gabonapálinkával. Jól lezárva, meleg helyen /kb. 20 fokon/ 14 napig vagy még tovább állni hagyjuk, időnként felrázzuk, majd átszűrjük és a szűrőben maradó gyümölcsdarabokat, gabonaszemeket még kipréseljük. A tinktúrát használhatjuk belsőleg, teába cseppentve fogyasztjuk, külsőleg pedig borogatáshoz vagy bedörzsöléshez.

Friss lé:
A gyógynövények frissen sajtolt leve alkalmas rá, hogy cseppek formájában fogyasszuk vagy hogy a beteg testrészt bekenjük vele. Turmixgéppel készítjük, mely a gyógynövényt felaprítja és egyúttal ki is préseli. A levet jó naponta frissen elkészíteni. Ha kis üvegekben, jól ledugaszolva tároljuk, hűtőszekrényben néhány hónapig is eláll.

Kenőcs- és olajkészítés:
Négy jó maréknyi gyógyfüvet apróra vágunk. Fél kiló disznózsírt annyira felforrósítunk, mintha húst akarnánk sütni. Ebbe a forró zsírba elkeverjük a gyógynövényt, rövid ideig pirítjuk, közben kevergetjük, majd levesszük a tűzről az edényt lefedjük és éjszakára hidegre tesszük. Másnap kicsit felmelegítjük, lenvászon kendőn átszűrjük, és a még meleg kenőcsöt üvegbe vagy tégelybe töltjük.
Az olajkészítés módja a következő: lazán teletöltünk egy üveget virággal vagy fűvel, hidegen préselt olívaolajjal felöntjük, hogy kétujjnyira fedje azt. Két hétig a napon vagy a tűzhely közelében állni hagyjuk.

Gyógynövényfürdők:
Teljes fürdő: a megfelelő gyógynövényeket egy éjszakára hideg vízbe beáztatjuk. Egy fürdőhöz egy vödörnyi /6-8 liter/ friss vagy 200 gramm szárított növény szükséges. Másnap felmelegítjük az ázalékot és a fürdővízbe tesszük. A fürdési idő 20 perc. A szívtájék ne kerüljön a víz alá. Fürdő után azon nedvesen, fürdőlepedőbe vagy köpenybe burkolózva feküdjünk egy órára ágyba, "dunsztolódni".
Ülőfürdő: e célra fél vödör friss vagy 100 gramm szárított növény szükséges, és ugyanúgy járunk el, mint a teljes fürdőnél. A víz érjen a vesetájék fölé.

Nincsenek megjegyzések: