Dr. Csath Magdolna írása
A válságot egyre többen elemzik, és nő azoknak a száma, akik elhúzódó, nagy veszteségekkel járó gazdasági–társadalmi leépülést valószínűsítenek.
A jelek valóban nem biztatók. Az életszínvonal csökkenése miatt az emberek visszafogják a vásárlásokat, ezért a cégek nem tudnak eladni. Ez különösen a magyar kis– és közepes cégekre igaz, amelyek alapvetően a hazai piacra dolgoznak.
Ugyanakkor ezeket a cégeket sújtja leginkább a bankok gyökeresen megváltozott finanszírozási gyakorlata.
Egyre több magyar vállalat panaszkodik ugyanis arról, hogy az a bank, amellyel hosszú ideje kölcsönös bizalmon alapuló üzleti kapcsolatot ápolt, most egyik–napról a másikra vagy felmondja a hitelszerződést, vagy kifizethetetlen magasra emeli a kamatot.
Sokszor a cég épületein, eszközein jelzálog van bejegyezve a tartozások miatt, és most a bank közli a céggel, hogy már nem ér annyit az ingatlan vagy az eszköz, mint amikor a jelzálog rákerült, ezért – biztosítékként – további vagyontárgyakat akar jelzáloggal megterhelni. Vagyis a bankok sokszorosan túlbiztosítják magukat profitjuk magasan tartása érdekében. Eközben a világban mindenhol a kamatok a nullához közelednek.
A nálunk működő külföldi cégek anyavállalatai így szinte ingyen juthatnak hitelekhez. Ez óriási versenyhátrányt jelent a magyar cégek számára. De versenyhátrányt hoz a kormány által felvett újabb, 440 millió eurós hitel is. Ezt a pénzt arra kapta a kormány, hogy folytassa az Európai Uniós pénzeket is igénybe vevő nagyberuházásokat. Ezekről tudni kell, hogy a fővállalkozók általában külföldi cégek, vagyis az EU–s támogatás valójában a hazai vállalkozásokhoz nem jut el. Viszont a nemzeti önrészt nekünk kell kifizetnünk. Így a külföldi cég kiviszi az országból nemcsak az EU–s támogatást, de az állampolgárok adóforintjaiból származó önrész jelentős részét is. Ez az önrész az, aminek rendelkezésre állása, a gazdasági visszaesés miatt kétségessé vált. A külföldi cégek viszont szeretnének továbbra is hozzájutni a nagyon jól jövedelmező magyarországi üzletekhez, ezért kínálta fel az EBRD – az Európai újjáépítési és fejlesztési bank – az önrészt biztosító hitelt.
A gazdasági válságból való kilábalást azonban ez a hitelfelvétel és az ezáltal biztosított folytatódó nagyberuházások nem segítik. Érdemi megoldást az hozna, ha ott segítene a kormány és az EU, ahol ettől a legnagyobb eredményt lehet várni. Ez pedig a hazai kis– és középes vállalati kör.
Ezek a cégek alkalmazzák a munkavállalók több, mint 60 %–át. Ezért ezeknek a cégeknek kell elsősorban életben maradniuk ahhoz, hogy a munkanélküliség ne növekedjék tovább.
Hogyan maradhatnának életben ezek a cégek?
Először is csökkenteni kell óriási adóterhelésüket.
Másodszor piac-és munkahely-megőrző támogatást kell kínálni nekik.
Harmadszor biztosítani kell, hogy hiteleik kamata ne növekedjék, és hiteleiket a bankok ne mondhassák fel.
Negyedszer, lehetővé kell tenni, hogy az EU–s támogatásokhoz, a külföldi cégek helyett a magyar kis– és középes vállalkozások jussanak hozzá.
Végül meg kell akadályozni, hogy a külföldi cégek tömegesen, jogutód nélkül zárják be magyarországi leányvállalataikat.
Mit kellene tehát konkréten tennie a kormánynak a válságból való kilábalás érdekében?
Először is sürgősen csökkentenie kellene a munkát terhelő adókat. Ha ezt már akkor megtett volna, amikor az ellenzék, a közgazdászok egy része és a különböző szakmai szervezetek erre felhívták a figyelmét, akkor most kisebb lenne a baj. Azonban még mindig nem késő.
Ahelyett, hogy újabb– és újabb tanácskozásokat hív össze a miniszterelnök a hozzá közelálló közgazdászokkal és társadalmi szervezetekkel, inkább cselekednie kellene!
Az adócsökkentés után ugyanis nem jelentkeznek azonnal annak pozitív hatásai. Ezért minél később születik meg a döntés az adócsökkentésről, annál jobban belemegyünk a válságba, és annál később jelentkezhetnek majd az adócsökkentés kedvező hatásai. Másodszor a nemzeti fejlesztési tervben rendelkezésre álló pénzek terhére gazdaságélénkítő és munkahelymegőrző „csomagokat” kell kidolgozni a hazai kis– és középes vállalkozások számára.
Felül kell vizsgálnia továbbá a kormánynak a bankok válságot mélyítő tevékenységét. Erre rendelkezésre áll a kormánynak a megfelelő szakmai intézményrendszer.
A magyar vállalkozások közül egyre többen fogalmaznak ugyanis úgy, hogy „megszorító hitelezési gyakorlattal” mintha a külföldi bankok leányvállalatai szándékosan lehetetlenítenék el a magyar kis– és középes vállalkozásokat. Ha a külföldi bankokat nem lehet a válság megoldását segítő hitelezési gyakorlatra szorítani, akkor új, a kis– és középes cégekre szakosodott bankokat kell létrehozni.
Az Európai Uniós támogatások kapcsán pedig – a válság idejére – le kell állítani a külföldiek által épített nagyberuházásokat, beleértve a metróépítést is. Megjegyzem, hogy mindenkinek nyilvánvaló lehetett, hogy mekkora anyagi érdek fűződik ezekhez a beruházásokhoz akkor, amikor Sárközi francia elnök budapesti látogatásakor először a metró francia építőit látogatta meg, és csak utána kezdte el hivatalos állami látogatásait!
Az EU–s pénzeket egyrészt nem teljesen ingyen kapjuk, hiszen, mint minden tagország, mi is komoly tagsági díjat fizetünk be az EU kasszájába. Másrészt az EU vezetőinek állítása szerint, az EU nemcsak üzleti vállalkozás, hanem a tagországok társadalmi-gazdasági fejlődéséért is felelősséget vállaló közösség. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy ha egy tagország bajba kerül, akkor számíthat a közösség segitségére.
Az EU–n belül ma Magyarország van a legnagyobb bajban. Ezért tárgyalni kell az EU–val arról, hogy a támogatásokat a hazai kis– és közepes cégek feltőkésítésére, piacszerzésére és munkahelyei megőrzésére lehessen fordítani.
Végül számolni kell azzal, hogy a külföldi cégek esetleg csak azért zárják majd be a nálunk működő leányvállalataikat, mert vagy – otthoni politikai nyomásra – hazaviszik a munkahelyeket – emlékezzünk rá, Sárközi elnök már fel is szólította a francia cégeket arra, hogy zárják be külföldi leányvállalataikat, és otthon teremtsenek inkább munkahelyeket – vagy olcsóbb országokba költöztetik azokat.
Így ezek a cégek nem piaci problémák miatt válnak életképtelenné, ezért túlélésükre jó esély van.Ezért meg kell őket menteni, megőrizve ezzel ipari kultúrákat és munkahelyeket egyaránt. Azaz államosítani kell őket.
A vázolt öt lehetséges cselekvési út együttesen jelentősen csökkentené a válság hatásait, és kedvező helyzetbe hozná az országot a válság utánra is. A részleteket természetesen ki kell dolgozni. A válságból tehát – megszorítások nélkül is - van kiút, csak a kormánynak akarnia kell. Sőt, valódi, tartós eredményt hozó kiút csak megszorítások nélkül képzelhető el.
Magyarország ideje nagyon drága. Az eddigi tehetetlenkedés és rossz válságkezelés miatt az államcsőd a küszöbön van. Ha a kormány nem tud vagy nem akar a válságból az ország hosszútávú érdekeit is figyelembe vevő kivezető utat választani, akkor – a nemzet érdekében – csak egyetlen megoldás képzelhető el: az előrehozott választás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése